Magazin

A kutyák és macskák a lábujjaikon közlekednek, mint sok más emlős állat is. Vajon az ember és az emberszabásúak miért járnak teletalpon? Egy új tanulmány kimutatta, hogy ez a járásmód meglepően energiahatékony.

Az emberek esetében 53 %-kal több energiát emészt fel az, ha a talppárnáikon járnak, és 83 %-kal többet az, ha a lábujjaikon. Az energiamegtakarítás azonban nem érvényes a futásra. A tudósok szerint futás közben nincs különbség energia szempontjából aközött, ha a sarkunkra vagy a talppárnánkra érkezünk. Elképzeléseik szerint a gyaloglás szempontjából jelentkező előnyök miatt maradtak az emberek annál a járásmódnál, mikor a sarkak érnek először le. "Őseink vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, így ahhoz ragaszkodtak, ami a leginkább megkönnyítette a járást számukra.” – mondta a tanulmány szerzője, David Carrier az Utahi Egyetemről.

Tényleg futásra születtünk?

A többi állathoz képest az emberek állóképessége kivételes, továbbá más jellemzők terén is kiemelkednek az élővilágból, például hogy könnyen verejtékeznek. Más, futásra termett állatokkal ellentétben az embernek mégis “lapos a talpa”. Először a sarka ér le a földre járás közben, amit más néven talpon járásnak is hívnak. "Ha a legjobban futó állatokra gondolunk, azok általában a talppárnáikon futnak, mint a macskák és a kutyák.” – mondta Carrier. Carrier csapata 40 résztvevőt vizsgált. Különböző tartásban kellett futópadon járniuk, miközben megmérték az oxigén-felhasználásukat.

A következő eredményre jutottak:

Sokkal hatékonyabb a tárolt energia mozgási energiává alakításakor, ha séta közben először a sarkunkat tesszük le, mintha a lábujjak érik először a talajt. Így az izmoknak nem kell annyi munkát végezniük.

Minden egyes lépésnél elvész valamennyi mozgási energia, miközben a láb a talajhoz ér. A talppárnákon járással 16-17 %-kal több energia vész el az “ütközési erők” miatt, mintha először a sarkak kerülnek a talajra.

A lábujjhegyen járáshoz a vádli egyes izmainak aktivitása szükséges, melyek nem kellenek akkor, ha a sarkak érnek le először. Ilyenkor a sarok közvetlenül viseli a testsúlyt.

Energetikai szempontból a kutatók nem találtak eltérést a futás esetében a talppárna és a sarok elsőként való leérkezése között. Talán azok, akik a talppárnán futáshoz szoktak hozzá, megtakarítanak valamennyi energiát, de valószínűleg nem sokat, mondta Carrier.

Adaptáció?

"Úgy tűnik, hogy a talpon járással két legyet lehet ütni egy csapásra: gyaloglás közben kisebb az energiafelhasználás, a futás energiaháztartását meg szinte nem is érinti.” – mondta David Raichlen, az Arizonai Egyetem professzora, aki a főemlősök járását vizsgálja, de nem vett részt a tanulmány elkészítésében. Azt senki sem tudja, hogy miért alakult ki az emberszabásúaknál eredetileg a talpon járás. "Az emberszabásúakkal az a helyzet, hogy nem gyalogolnak túl nagy távokat.” – mondta Carrier. Tehát valószínűleg nem a séta miatt alakult ki ez a lábállás az őseinknél, bár az emberek esetében van értelme. Az eredmények a Journal of Experimental Biology online kiadásában jelentek meg. 

Termékajánló:

Forrás: Medipress