#
MEDICORtörténet #
vizuålistörténetmesélés
MEDICOR falinaptĂĄr 1968 - SzĂĄsz Endre alkotĂĄsa
Hatvanas Ă©vek vĂ©ge, 1968. Mindenki meg volt ĆrĂŒlve, hogy egy jĂłpofa falinaptĂĄrhoz jusson. A Medicor vezetĆsĂ©gĂ©nek az az ötlete tĂĄmadt, hogy SzĂĄsz EndrĂ©vel, a magyar grafika nehezen elismert fenegyerekĂ©vel rajzoltatnak egy naptĂĄrt. A naptĂĄr nemcsak a Medicor-t tette hĂressĂ©, hanem magĂĄt SzĂĄsz EndrĂ©t is berobbantotta a köztudatba. Szakmai körökben a grafikus-illusztrĂĄtor-festĆ neve mĂĄr ismert volt, de hihetetlen teljesĂtmĂ©nye miatt nem akartĂĄk befogadni, helyĂ©n Ă©rtĂ©kelni. Ălljon itt egy jellemzĆ törtĂ©net, ahogy a mester elmesĂ©lte a rĂłla Ărt könyvben:
"ValĂłban egymĂĄs utĂĄn nyertem a dĂjakat... Azt hittem, a dĂj utĂĄn elismernek, mert tehetsĂ©gesnek voltam elkönyvelve, hiszen rengeteg munkĂĄt kaptam. De valamiĂ©rt mĂ©gsem fogadtak el. Senki nem tudta, miĂ©rt. Csak. A SzĂĄsz az olyan izĂ©. A fĆ ok talĂĄn az volt, hogy mindenki ivott, de Ă©n egy pohĂĄr bort sem tudtam meginni, mert - az apĂĄm rĂ©szeges ember lĂ©vĂ©n - averziĂłm volt az ivĂĄssal szemben. A csalĂĄdon belĂŒl annyi bajt csinĂĄlt apĂĄm alkoholizmusa, hogy bele is halt a vĂ©gĂ©n. Aranyos gyermekeim voltak, el kellett Ćket tartani, nem Ă©rtem Ă©n arra rĂĄ, Ă©s nem is Ă©rdekelt, hogy kocsmĂĄkban ĂŒljek. A barĂĄtkozĂĄsnak ezt a mĂłdjĂĄt nem ismerem. Idegen tĆlem. Amikor kezdtek Ă©szrevenni, hogy vagyok, egyre nĂ©pszerƱbbĂ© vĂĄltam, a minisztĂ©rium is vett tĆlem 10 tusrajzot. EmlĂ©kszem, 900 forintot fizettek darabjĂĄĂ©rt, Ă©s rettentĆ bĂŒszke voltam. Nem a 900 forintĂ©rt, hanem hogy a minisztĂ©rium mĂ©ltat arra, hogy egyszerre megvesz tĆlem 10 lavĂrozott tusrajzot. Amikor bevittem az osztĂĄlyvezetĆhöz, mĂĄr ott volt 8-10 menĆ festĆ. Rögtön arra gondoltam, most meg fogjĂĄk nĂ©zni a rajzaimat, mert engem is Ă©rdekel a mĂĄsik mƱvĂ©sz munkĂĄja, örĂŒlök, ha szĂ©pet csinĂĄl. Sokszor jobban örĂŒlök, mint a magamĂ©nak. Ăs gondoltam, na most mutatok nekik valamit. BeszĂ©lgettek, letettem a rajzokat, rĂĄnĂ©ztek, majd elfordultak, Ă©s tovĂĄbb tĂĄrsalogtak. KĂ©tsĂ©gbe voltam esve, hogy miĂ©rt hittem azt, hogy ezek a rajzok valamik, hĂĄt nullĂĄk, semmifĂ©le hatĂĄst nem vĂĄltott ki belĆlĂŒk. Olyan zavarban jöttem, hogy miközben tĂĄvoztam ott felejtettem az öngyĂșjtĂłmat. Visszamentem a szobĂĄba. Az egĂ©sz tĂĄrsasĂĄg egymĂĄst lökdösve-taszigĂĄlva tolongott a rajzaim körĂŒl."
RĂ©szlet SzĂĄsz Endre cĂmƱ kötetbĆl. Az interjĂșt MenyhĂĄrt LĂĄszlĂł kĂ©szĂtette. Corvina kiadĂł, 1983.
Nekem a FösvĂ©nysĂ©g (februĂĄr) kĂ©p tetszett legjobban a naptĂĄrbĂłl, ennek alakjaibĂłl szĂŒletett a RĂłkavĂĄr cĂmƱ kĂ©p is. A naptĂĄr nagy kincs volt abban az idĆben, a legjobb hĂĄzibuliba is kapott meghĂvĂłt az ĂŒgyes Medicoros.
@követĆ @lelkes rajongĂłk